Címke: Nap

Óriáscsillag

csillag

Extrém nagy tömegű és intenzív sugárzást produkáló csillagot fotóztak le az Európai Déli Obszervatóriumból. A Napnál hetvenszer nagyobb tömegű, úgynevezett Wolf-Rayet csillag heves energiakibocsátása révén külső rétegeit már ledobta magáról, és a környezetében látványos ködösség figyelhető meg.

A cikk itt olvasható, videóval.

Mi az az “Üstökösbolygó”?

ustokosbolygo_1

Az 1999-ben felfedezett, HD 209458b jelű exobolygó több szempontból is tudománytörténeti mérföldkőnek számít. Ez volt az első olyan, más naprendszerben keringő bolygó, melynél sikerült megmérni a csillaga előtt való átvonulása által okozott fényességcsökkenést; s szintén ez volt az első exoplanéta, melynek közelítőleg meg tudták határozni légköri szerkezetét és összetételét (többek között oxigént, szenet és hidrogént azonosítva benne). A Földtől mintegy 150 fényévre lévő rendszer központi csillaga egy Napunkhoz hasonló, sárga törpe, míg a HD 209458b a Jupiternél kb. 30%-kal kisebb, ám mindössze 3,5 nap keringési idejű égitest (ún. “forró Jupiter”).

A cikk itt elolvasható.

Csillagóriás

csillag_1

Minden korábban ismertnél nagyobb tömegű csillagot azonosítottak a szakemberek. Az égitest Napunknál 300-szor nehezebb óriásként kezdte életét. Ez közel kétszerese annak az értéknek, amit a szakemberek eddig a csillagok felső tömeghatárának elfogadtak.

A teljes cikk itt olvasható. Még két érdekes hír a csillagászat területéről, itt és itt.

Összeomlott a termoszféra

ozonlyuk

2008-2009-ben, a naptevékenység minimumának idején, amikor a napszél és a Napból kiinduló elektromos viharok aktivitása 100 éve nem látott szintre esett vissza, a Föld atmoszférájának egyik felső rétege, a termoszféra gyakorlatilag összeomlott. Ez a jelenség ismert a fizikusok előtt, amikor csökken a naptevékenység, a termoszféra vastagsága lecsökken – csakhogy most a naptevékenység által indokoltnál két-háromszor erősebb volt a hatás. Magyarázat egyelőre nincs, de aggodalomra nincs ok, a naptevékenység erősödésével a termoszféra is újjáépül.

A jelenség magyarázatáról bővebben itt olvashatsz.

Rendkívüli folt a Napon

nap

2010. március 25-én készítette Peter Stetson és John Stetson a ritka felvételt, amely a Nemzetközi Űrállomást (ISS-t) ábrázolja. Eleve nem könnyű nappal megörökíteni az űrállomást, amire gyakorlatilag csak a napkorong előtt kerülhet sor. A fotósok azonban ennél is látványosabb eredményt értek el – a mellékelt képen egy feltűnő napfolt mellett örökítették meg az ISS-t, amelyet  itt láthattok.

Földreszállt Nap

nap

A fizika többi ágával szemben a csillagászat egyik előnye az, hogy olyan körülmények között tanulmányozza az anyagot, melyek laboratóriumban nem valósíthatók meg. Néha azonban éppen földi kísérletek segítenek a csillagászoknak. Legutóbb a Danial Wolf Savin vezette nemzetközi elméleti-kísérleti munka vitt még közelebb a csillagok keletkezésének megértéséhez.

A kísérletről itt bővebben olvashatsz.

Egy új Naprendszer

20100701_megerositettek_az_elsokent_lefenykepezett_exobolygo_letet_1

Újabb észlelések alapján megerősítették, hogy az első objektum, melyet közvetlen felvételek alapján azonosítottak exobolygó-jelöltként, valóban egy Naphoz hasonló csillag körül keringő nyolc jupitertömegű planéta.

A cikk a csillagaszat.hu-n olvasható.

Zöld a Nap

zold-tara_22

Napnyugta és napkelte idején csillagunk a látóhatárhoz közel tartózkodik. A fénytörés miatt sugarai irányt változtatnak a légkörben, és az egész napkorong enyhén megemelkedik az égen. A refrakciónak is nevezett jelenség keretében általában fél fok körüli szögértékkel látszik magasabban a Napunk  – ennek megfelelően, amikor alja a látóhatárt érinti, valójában már alatta is van (a Nap átmérője a Földről nézve fél fok).

Képek és a cikk itt található.

Nap Nap után

20100628szinkep1

Csillagunk látszólag fehér fénye valójában a szivárvány összes színét tartalmazza, és ha sugárzását például egy prizmával vagy törött üvegdarabbal hullámhosszak szerint szétbontjuk, ezt magunk is megfigyelhetjük. Az eltérő hullámhosszú, azaz eltérő színű sugarak eltérő mértékben törnek meg, és a fénytörés eredményeként egy színes sáv keletkezik – akárcsak például egy vízcsepp által a szivárvány esetében.

A cikk itt elolvasható.

Mi történik a Nappal?

sun-uv

“Emberemlékezet óta nem láttunk ilyen naptevékenységet” – mondta David Hathaway, a NASA Marshall Űrrepülő Központjának fizikusa. Stuart Clark brit asztrofizikus, az ESA, a New Scientist és a BBC szakírója eredt az események nyomába. Soha ennyi űreszköz nem vizsgálta még szülőcsillagunkat és tevékenységének a Földre gyakorolt hatását. A napfoltok és több más jel is arra utal, hogy a Nap mágneses aktivitása csökken, sőt mérete is zsugorodik, ami azt sugallja, hogy valami mélyreható folyamat megy végbe a felszín alatt, írja Clark. A kérdés, hogy vajon mi?

A további cikk elolvasható itt.

További címkék