Warning: Creating default object from empty value in /home/goltocom/public_html/langesz.hu/admin/wp-content/plugins/members/includes/functions.php on line 21
LCD » Lángész

Címke: LCD

Egyre kevesebb az indium

erintokepernyos_taviranyito_

A plazma- és az LCD-kijelzők, valamint az érintőképernyők rohamos térhódítása miatt egyre komolyabb nyersanyag-problémákkal kell szembenézniük a gyártóknak. A növekvő kereslettel ugyanis fokozatosan csökken a LCD- és plazma-kijelzők, valamint az érintőképernyők készítéséhez szükséges fémmennyiség. Különösen az indium fogy rohamosan. A helyzetet súlyosbítja, hogy az indium amúgy is meglehetősen ritka fém, ráadásul eddig a szakembereknek még nem sikerült megfelelő alternatív anyagot találniuk a pótlására.

Az indiumhiányról és lehetséges megoldásairól az SG.hu honlapon olvashattok

Folyadékból alkotott képek

LCD

Az LCD-képernyők alapja egy elektromos áram vezetésére alkalmas kristályos anyag, amely a folyékony és a szilárd halmazállapot között ingadozik. A folyadékkristályok általában hosszú, egyenes, pálcika alakú molekulák, amelyek szívesen sorakoznak fel egymás vagy bármi más mellé, amit maguk körül találnak. Ha egy folyadékkristály-réteget barázdás üveglapok közé teszünk, akkor a molekulák a barázdák mentén helyezkednek el. Ha az egyik lapot 90 fokkal elforgatjuk, a laphoz közeli molekulák újra elrendeződnek, és merőlegesek lesznek a másik laphoz közeli molekulákra. A két lap között a kristályrács többi része negyedfordulatnyi csavart ír le. Az így kapott lapka a rajta áthaladó fény polarizációs síkját 90 fokkal elforgatja. A kijelzőkben használt folyadékkristályok molekuláinak egyik vége egy kissé pozitív, a másik egy kissé negatív töltésű. Ha az üveglapokra egy kis feszültséget kapcsolunk, a molekulák ennek megfelelő helyzetet vesznek fel, és a folyadékkristály már nem forgatja el az áthaladó fény polarizációs síkját. Ha a feszültséget lekapcsoljuk, a rács visszatér az előző állapotba.

A folyadékkristályok már a 19. század végén ismertek voltak, de a kijelzőkben való használat ötletére az 1960-as évek elejéig várnunk kellett. A princetoni David Sarnoff kutatóközpont tudósai jöttek rá, hogy folyadékkristály segítségével a rajtuk áthatoló fény egyes tulajdonságai megváltoztathatók. Később – még ebben az évtizedben – ugyanitt készültek el a folyadékkristályos kijelzők prototípusai.

Az LCD kijelzők fejlesztésének történetét, a technológia alapjait, előnyeit és hátrányit megismerhetitek a linkre kattintva

További címkék