Extrém nagy tömegű és intenzív sugárzást produkáló csillagot fotóztak le az Európai Déli Obszervatóriumból. A Napnál hetvenszer nagyobb tömegű, úgynevezett Wolf-Rayet csillag heves energiakibocsátása révén külső rétegeit már ledobta magáról, és a környezetében látványos ködösség figyelhető meg.
A cikk itt olvasható, videóval.
Exobolygók direkt fényképezése csak a legnagyobb teleszkópokkal lehetséges, de még a 8 méter osztályú távcsövek esetében is különböző “trükköket” kell bevetni a detektáláshoz, s a megfelelően kimunkált számítógépes algoritmusok sem hiányozhatnak az eszköztárból. A siker kulcsa az, hogy…
Hogy mi a siker kulcsa? Megtudhatod itt. Az exobolygókról a wikipédiában olvashatsz itt.
Professzionális csillagászati távcsővel kémlelhetik az égboltot az MTA Konkoly Thege Csillagászati Kutatóintézete középiskolások számára kiírt pályázatának nyertesei. A Határ a csillagos ég elnevezésű, tavaly útjára indított, nagysikerű kezdeményezés ötletgazdája az MTA Lendület programjának egyik tavalyi nyertese, az Ausztráliából hazatért Kiss László volt. A projekt célja elsősorban nem tudományos eredmények elérése, hanem az, hogy a diákok betekintést nyerhessenek a korszerű csillagászati digitális képrögzítés összetett folyamatába, és átéljék, milyen érzés egy 11 tonnás tudományos műszert üzemeltetni- hangsúlyozta a fiatal kutató.
A programról a MTA oldalán olvashatsz.
Nemrég egy olyan planétát azonosítottak, amely a Lakhatósági Zóna külső határvidékén helyezkedik el. Utóbbi az a térség egy csillag körül, ahol egy Földünkhöz hasonló bolygó felszínén tartósan olyan körülmények lehetnek, amelyek között a folyékony víz stabil a felszínen – növelve az esetleges élet kialakulásának, fennmaradásának esélyét. A kérdéses exobolygó a Gliese 581d, amely három, nála beljebb lévő társával együtt kering a tőlünk 20 fényévre lévő apró csillaga körül.
A felfedezésről bővebben itt olvashatsz.
Az 1999-ben felfedezett, HD 209458b jelű exobolygó több szempontból is tudománytörténeti mérföldkőnek számít. Ez volt az első olyan, más naprendszerben keringő bolygó, melynél sikerült megmérni a csillaga előtt való átvonulása által okozott fényességcsökkenést; s szintén ez volt az első exoplanéta, melynek közelítőleg meg tudták határozni légköri szerkezetét és összetételét (többek között oxigént, szenet és hidrogént azonosítva benne). A Földtől mintegy 150 fényévre lévő rendszer központi csillaga egy Napunkhoz hasonló, sárga törpe, míg a HD 209458b a Jupiternél kb. 30%-kal kisebb, ám mindössze 3,5 nap keringési idejű égitest (ún. “forró Jupiter”).
A cikk itt elolvasható.
A Bajai Csillagvizsgáló és a Szegedi Tudományegyetem vezetésével 2008 óta folyó szupernóva-kereső program egyik július 7-i felvételén magyar csillagászok 12 fős csoportja egy új szupernóvát fedezett fel. A 16,6 magnitúdós (a szabad szemmel láthatónál tízezerszer halványabb) szupernóva az NGC 6339 jelű galaxis közelében mutatkozó másik, névtelen és halvány galaxis magja mellettjelent meg. A Bajai Asztrofizikai Robot Távcső (BART) előre meghatározott program alapján rendszeresen fotózza az égbolt galaxisokban gazdag területeit, hogy az azokban felvillanó szupernóvákat felfedezze.
A felfedezésről bővebben itt olvashatsz.
Minden korábban ismertnél nagyobb tömegű csillagot azonosítottak a szakemberek. Az égitest Napunknál 300-szor nehezebb óriásként kezdte életét. Ez közel kétszerese annak az értéknek, amit a szakemberek eddig a csillagok felső tömeghatárának elfogadtak.
A teljes cikk itt olvasható. Még két érdekes hír a csillagászat területéről, itt és itt.
Több mint fél éve, 2009 decemberében startolt a WISE-űrtávcső (Wide-field Infrared Survey Explorer, Széles Látómezejű Infravörös Felderítő), amely az infravörös tartományban kutatja a Világegyetem sötét és hűvös égitestjeit. Működésének első szakasza nemrég zárult le, amelynek során az égbolt legnagyobb részét egyszer feltérképezte.
Ennek során 25 ezer új kisbolygót azonosított, amelyek többsége a Földünkhöz viszonylag közeli objektum, és ezért kiemelt figyelmet érdemel – számuk, helyzetük és méreteloszlásuk ismerete segít az esetleges becsapódásaik veszélyének megbecslésében.
A képpekkel, videókkal fűszerezett cikk itt olvasható.
Újszülött csillagoktól hemzsegő csillagködöt kapott lencsevégre a Hubble űrteleszkóp.
A felvételeken rózsaszínű és sárga, javarészt hidrogénből álló csillagközi köd látható, amelyet a szívében lévő újszülött csillag által kibocsátott brutális ibolyántúli sugárzás hevít.
Másik kutatócsoport is foglalkozik e témával: A csillagászokat már régóta foglalkoztatja, hogy hogyan alakulnak ki a nagytömegű csillagok – hangsúlyozta Stefan Kraus, a Michigani Egyetem asztronómusa.
Hogy betekintsenek a csillagkeltetők titkaiba, Stefan Kraus munkatársaival a világ egyik legnagyobb csillagászati távcsőrendszerét, a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Távcsövét (VLT – Very Large Telescope) alkalmazták.
A Hubble megfigyeléséről itt, Stefan Kraus-ék megfigyeléséről pedig itt olvashatunk.
A NASA kiemelt céljának tekinti, hogy a fiatal korosztály tagjait, valamint a természettudományok iránt kevésbé fogékony embertársainkat is megismertesse az Univerzum szépségeivel, valamint a csillagászat és az űrkutatás fontosságával. Az űrkutatási hivatal munkatársainak legújabb, ilyen irányú fejlesztése egy interneten keresztül, a világ bármely pontján azonos időben rákapcsolódó felhasználókkal együtt játszható (szakszóval: online multiplayer) számítógépes játék, mely az Alfa Holdbázis (Moonbase Alpha) nevet viseli.
További információt találsz és bekapcsolódhatsz a játékba itt .
© 2013 Lángész · A portál az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg.
